TALÁN
Árnyékod telített bennem:
befed és oltalmaz e lágy sötét.
Szavad mélybarlangjában meredten
állok: erősségeid elől
elhajlik a fény.
Szirtek, érckorlátok közt,
vad irdatlan ösvények öblein –
kísérve Tőled, élve általad,
félőn, miként vártalak,
hangodba olvadó vágyak küszöbén,
tartogatott mondatok súlyos ködén,
túl az Óperencián
megtalállak talán
SZERELEM
Már el nem feledhetlek soha
szavad csöndhona takar
s alkonyatkor magába zár
fáj a táj
ölel belém csendet
nagy-mostohán
a mégis-egyedülléten túl
velem vagy
így hordozlak magamban
és megszüllek minden reggel
nehéz-magam elringatom
megetetlek velem
míg belőlem Te leszel –
aztán trónra ültetlek
megint
ÉLETEM
Kis üvegpohárban kristályvíz,
mi tovafoly a szomjazók éltetésére.
Csókom
illatos nektár.
Foglya maradok magam is.
Emlékeim:
áradó esőben
egy szál rózsán
a könnyek.
Jelenem
Te vagy Kedves.
Illatom Tiéd.
Jövőm
hosszú út.
A túlélők könnye arcomon,
és a késedelem bánata szemeimben.
És Te, akiért éltem.
KARJAID
Alabástromszelence drága kenet
nékem
élted s jómagad.
Árnyas fatested alatt
megbújok, kisvirág.
Ágacskáid cirógatnak.
Illatom csókolózik testedre.
Hajtásaimmal
mélyen belélegezlek.
Szerelmünk örök elemek
izgató fohásza.
Ima minden ölelésünk.
MANAPSÁG
Elengedett, mint lágy esőt a zordon felhő,
Vetésekbe érve siratom őt, otthonomat,
Otthontalanságom göröngyei között
Megkönnyebbülnek az aszott vidékek,
Áradóvá válnak a bágyadt folyók,
Visszamosolyognak a hervadtrózsa-félék,
Növesztik ékeiket a sudár platánok.
Mégis.
Verejtéke jégvirága rokonom,
Halk üzeneteit szikár éjeken
A fák, a hegyek, a dombok, tengerek
Görnyedve hozzák
Hol Nap nem süt, nincs szabadság!
Nekünk várni kell.
Ha éget…
Ha éled a fény...
REMÉNY
Álmodom,
kinyílt rózsa halk szellője:
Ó - zúg a szél.
Betonos kőrengetegbe,
Oszlop - kemény földbe
fújtad esőcseppjeid.
Hangod csodavarázsát
a tömött zajok hordták.
Most lágyan átölelem a zenét,
és hagyom,
hogy érlelje bennem az erőt, mely vezet.
Kínlódásom hosszú évezredes út volt,
vétkeim büntetése, áldatlan ár,
várakozásom erőtlensége.
Most álmodom, és
gyöngyderű virágzik szívemben.
MINDENKORON
Láttam szertevetődő fellegek alatt bágyadt, testetlen magányt,
kusza szörnyszülöttét ringatta: a némaságot
Láttam rózsát illatától búcsúzni halála előtt
Láttam a rózsa csókját, ahogy szirmai közt szendén,
tartózkodón vigyázza szerelmének mozdulatait
Láttam a lovak párzását, mikor csatára szólítják
egymást egymásért
Láttam a szenvedést izzó fényben,
mint tűzgolyót zúdulni le szívünkön
S tudom mennyit ér az Ember
EGYMÁSBAN
tószavad csöndmag
benne redőként ülök
hallgatok
SION
Hullámtalan vizek
Tekercsbe zárt lapok
Benne vagyok
Sóhajok
Karcok
Akaratok
Vágyak
Melyek hazajárnak
Utak
Találnak
Rám
Mikor süllyed a lépés
És életre hív
A Fény
LÁTOMÁS
végső magad megtalálása
hosszú út kanyargói közt fényjelek kék csendje
tökéletes harmónia
a pillanat töredékében
aztán újabb mozdulatsor zűrzavara
karmoló akarások
cikkanó vágyak
sötét
vaksi lét
emberi sors
de a kékben ott van
Ő
figyelő
hívó
nevelő
szertelen magad melléülteted
kékvirág nyílik a szíveden
agyadban béke
a létezés éke
LÁMPÁK
Izzadó lámpák tüzes nyele
tartja a kifáradt tájat
itt csönd van
ott csönd utáni vágyak
lézengő mondatok
takarva óvják ajkak magányát
sóvárgó gondolatok ágyát
veti az Idő
itt béke van
ott gyászos temető
szilaj halkszavú jövő
szétfújja a múlt kócait
itt megárad a patak
ott jéggé fagy a táj
és törik a szív ami fáj
menedék ott belül a lélek
itt megmaradtam Élek
ÁLMODJ RÓLAM AKKOR...
ha tépett múltad takarójába bújva
fájdalomlelked még kitekint a Fényre
hol meredélyek kapaszkodnak az égre
hegycsúcsok a végtelen kék ködbe vesznek
hol érdemes megmaradni Herkulesnek…
álmodj rólam
ha fájdalmad Nap sugaráig hatolva
belevész az izzó fényű Helikonba
és kárpótlásul újra újjászülethetsz
ékes-fényes dobogó pőre szívedhez
láncodat oldva szívemet adod újra
álmodj rólam
ha bőséges-mindenért semmit sem várva
áldásod kiáltó szemeimben találva
megégetett tűzzé vált fáradt nagy lelked
tűzmadár lelkemmel szárnyalja kedved
s bontja a nagy ürességet szerte-széjjel
álmodj rólam akkor minden éjjel...
Dombóvár, 2011. december 10.
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
EGÁL
Nyugvópontba simulva molekuláink
csendben szunnyadnak. Álmaink
gyűrűjében ott a fény.
Távoli tájak sivatagában oázis-pálmák. -
Kiszáradt fájdalmak csonka útvesztőiben
csak egy lény,
ki zenévé foszlik
így oldja a diszharmóniát,
kis kezében szivárványt tartva
hirdeti Isten szavát.
Ismerősök eltűnt lépteit hallgatom
suhogó szél alatt,
szívemből újra felfakad
valami távoli muzsikaszó...
A görnyedt vállú időből előlép a béke,
haját simítja, s minden éke
álommá olvad:
s aki csak látja, tudja, hogy megérte.
Egy más-élet egálba került a léttel:
tisztulni muszáj.
Dombóvár, 2012. január 23.
Idő: 16:33
Lotte-dalok egyike
ILLATOKBA BÚJOK
Illatokba bújok,
virágok kezemben…
múltam-rózsaszirmai
testemmé válnak,
mint éhező madár – várlak:
etess meg!
Magamban dalom – óhaj:
kék, vörös, bordó, lila,
szívet tépő, néha ostoba
akarás, feszült figyelés,
ábrándos végszó – halld:
segíts nekem!
Kapaszkodom illatokba,
hangokba, szavak
kopogó neszébe, mit
csak az ért, ki él belül:
széttört versszakok - nézd:
enyémek, mint te!
Ritmusra jár bennem
a kétség - ki vagy?
Szétszakadt ruhámban
pőrén dobog a szívem.
Istenem egyedül – lát:
jön velem.
Megállok, szaladok,
mikor hogy sikerül,
megkövült virágok
beszélik életed sápadt,
fáradt beletörődéseit – szólj:
ide gyorsan!
Lásd megértem a dalt,
mi életről szól,
de része a világ,
ujjainkban megmaradt
a múlt, éjjel ölelsz – lásd:
belesápadok álmomba!
Dombóvár, 2012. március 25. Idő: 22.06
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
ARS POEATICA
Tollam béklyóba nem kötöz,
Magam vagyok úr és szolga,
Vidám, kellemes, nem mogorva,
Ki verset ír, ilyennek szeret,
S ki nem ír, víg még lehet!
Követ a bátor,
Ki nem fél magától,
És csodavárva nem néz a nagyvilágba,
De jó tetteinek se szeri se száma.
Dombóvár, 2012. április 16.
Idő: 23. 01
Lotte-versek egyike
SZÍVÁRVÁNYDALOK
Kattog a billentyű,
de itt belül zaklatott csend írja a nótát,
dörömböl valami szépséges ének,
szerelemről, életről, néked,
hulló fények ránctalanító zuhatagában,
rólad épp, ki olvasol,
álomból kilépő álmomról, rólad,
ki kezed nyújtod a világnak,
és mindenki tudja,
a dal is te vagy, nemcsak az ütem.
Itt megakad a tudott dolog,
szörnyen tudatlan az ember.
Garantált illetménye egyedül a tapasztalat.
Fulladásig feszül a tudattalan én,
a világvevő készülék, a lélek
tovalendít, hogy éljek,
karod erős talajába a vágy plántálna,
de a tudat erős kézben tartja a magokat.
Száll a csend, koronát talál bennem,
s fejemre teszi.
Várakozunk csendes szóval.
Találkozgatunk magunkkal,
s kopog a kövezet, mely elvezet
a világ bebarangolása után
selyemsodrású, gyors folyónk mentén
hozzád, ki csodaként ragyogsz,
átélve kínt, keservet, vágyat, hálát,
nem takargatva ősi sebet,
kínok ékkővé csiszolt tengergyöngyeiből,
megépítve a várva várt békés jövőt.
2012. június 6.
Idő: 22.08
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
HEGY
Hegy, ki meredten áll,
csúcsaidat ki látja?
Rajtam kívül ki mászta?
Napfényben ki siklott érted?
Ki értett?
Mondd, ki értett?
Én
Dombóvár, 2012. június 13. 22:19
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
ÉLNI
Ó, élni, élni, élni még,
mert élni, ó, sosem elég!
Az élet nyüzsgő, áradó,
ki nem éli, áruló!
Ó, bízni, bízni, bízni még,
mert bízni, ó, sosem elég,
A hitem erős, szárnyaló,
ha velem jössz, áradó!
Ó, tenni, tenni, tenni még,
mert tenni, ó, sosem elég,
A játék könnyű, lázadó,
mit terem, az várható!
Ó, élni, bízni, tenni még,
mert Élni, ó, sosem elég!
Szívem Tiéd, Áldható!
A Te utad járható.
Dombóvár, 2013. február 3. 18:42
Béres Sarolta Lotte-dalainek egyike
MEGYEK
megyek
arcomon ragyog az idő
szemeimben jéghegyek tükröződnek
s olvadnak meredt havak
megyek
belülről fakad a kényszer
hogy itt kell mert itt kell
a világ ösvényein tüzet vinni
kövült szíveket éleszteni újra
ránevetni a csillagokra
szép szálú fűben kacajra kelni
virgonc ifjakkal menetelni
szórni-szórni-szórni a kéket
meglátni megfogni téged
szemed hatalmában élni
menni csak menni égni
támolygóknak kart kinyújtva
és hinni az örök Vagyokba
mély álomból ocsúdtatni kábát
lajstromot tenni örök könyvbe
senkit ki nem venni belőle
Dombóvár, 2013. január 30. 20:25
Béres Sarolta Lotte-dalainek egyike.
ÚJRA
remegő házak sírnak
meghunyászkodó kutyák vonítanak
a sarkokon
ténferegnek
döglött varjútetemek felett
az üres csöndben a sirályok
kimondhatatlan fehérségük átkarol
absztrakt világ nihilje éri ruhám
retteg a lét de rám kacsint
kivájják egymás szemét a csordanépek
az igazért kevés száj mozog
hűvös vigasz a jellemtisztaság
szelíd urunk a szeretet sír
szemei mintafénnyel a vaksötétben
mutatják az utat
szép vagy igazán szép
sivár létigazolások között
egyedül fényed
kidudorodik a ruhákból
a szűkszavúság
kevés ember tudja mi nyomódik
a szívnek
vitálkapacitás minden sóhaj
belégzés kilégzés üteme
az egyedül emberi itt
hol megaszalódik a csoda
és vérré változik a víz
moss ki magadnak az időből egy szekundumot
és nézz fel az égre
látod a világ feletti kéket
benne ott van éked
szerelmetes béke
mindenki léte
mondd hogy érted
hogy vége
hogy vége
most kifestem a tájat
és összehajtom a nihilt
páratlan egyszerűséggel dobom az égre
és így lesz vége
így lesz vége
Dombóvár, 2013. november 4. 12:35
Béres Sarolta Lotte-dalainak egyike
Rendesen!
Tudj rólam annyit, mit feltétlenül kell:
emberi létem teljességét Neked adom,
mert a világ szeretete van a vállamon.
Simít egy kéz,
itt a toldás,
megold és felemel ez az oldás és kötés.
Maradj szépen,
pihenj csendben,
növő fűszálak között rendben,
gondolatod fésüld szépre,
káromlásoktól védve!
Állj a létben csendes-derűsen,
nézz tovább a vagy-soron!
Örök derű a homlokodon!
Pakol a fénytelenség.
Illan a motozó csend,
lép a fény,
karodba zárul,
létedben feltárul
a vagylagosság-nélküliség.
Ázott kabátod szárad a napon.
Megtaláltad szívedben,
már nem kell.
Bőrödön fények tánca,
Szeretet románca.
Kötözött sonka mit sem ér.
Az Ember él.
Az ember él!
Világvégi rádiód üzen Neked.
Azonnal megleled helyed.
Mi hír, hol hallható jól tudod,
fényben, csöndben, égben, rendben,
sorjáznak szép üzenetekben.
Ékesen.
Hogy élj, szép rendesen!
Dombóvár, 2014. április 27. 11: 45
Béres Sarolta Lotte-dalainak egyike
Szép szivárvány
Bebugyolállak
tépett ruhádat foltozom
tengerölelő karodban
magamat toldozom
Többé lesz a Valamennyi
szorul a sujtás zsinór a szívre
virágos minták felékesítve
hej tulipán tulipán
Szóró lapátja Ég Fiának
megtalállak megtalállak
kerek világ jöjj előre
világosodj jövendőre
Addig nőjön fű fa érdem
szálljon csillám fönn az égen
hordozzon a Fény a hátán
legyél éber alvó vártán
Kezed nyújtsad akit illet
szavad legyen szárnyas ének
tűz szemedben pille szárnyán
terüljön szét a szép szivárvány
Dombóvár, 2014. június 26. 16:37
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
Utamat én látom
a világ-sóhaj szinte dörög
a függő-létezés szétesik
felesleg-hangja mint kérdőjel
a galaxisba temetkezik
és csak elfogadás éltet
hova vágyakozva jár a zene
aki érti megtalál ott
más meg járjon más hangra táncot
ki híve kövesse
legyen békessége benne
nekem az én zeném szól
fokozza karizmám
utamat én látom
hegyeim én mászom
tavam csillantja ékét
madaraim énekelnek
időmbe belefér a van
szépen szól nem boldogtalan
életem kapitánya
nem más szava-csodája
s nem engedek senkit arra
hogy a szirmom szedje marja
aki ért őt én is értem
aki nem az nem nagy érdem
világmondó okosságok
bölcselkedő oktalanságok
ítélkező nevelések
bátortalan keresések
én utamat ne kísérjék
találjanak máshol békét
Dombóvár, 2014. június 30. 13:14
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
Nem tollvonás
betakart a csend
halk szárnyakon jött
vékony pihecsíkot
húzott el szemem előtt
akkor megértettem
hogy rohanok
újabb bebugyolált
világsürgetés zavart meg
és tovalőtte bennem
a pillanatot
de ez nem kell
mert tudom
a jelen érvényes
csupán
jöttem ...
ez számít
ez ami kell
ez az élet
belül
maradj veszteg
ne siess
ne irányítsd a folyamatot
élj higgy nyugalom
találgatások között
én csak várok
mert Ő mondta
mert Ő ígérte
nem érti senki
vagy kevesen
s nem érdekel
ha nem érti
más
igaz ez
nem tollvonás
Dombóvár, 2014. július 4. 16:38
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
Menni csak
kutakodó lábnyomok lépéseim nyomában
érzékelem a sóhajokat ha követnek
zaklatott csöndbe belevesznek
kiülnek a sziklák csúcsaira
onnan néznek farkasszemet a múlttal
írom a jelent szólamai bennem
szavak szilárdan állnak mint fenyők sziklák ölében
éppen csak nem szusszan a csend
ahogy megölelem a nyugalmat
és eggyé gyúrom a békével
minek a Fénnyel zavarni a fénytelenséget
a Fény helye a Fény maga
szálló gondolatok körében
mégis megvilágosodó rést üt
a Fény és tűnik a sötétség hava
mondd mennyi új próba vezet el oda
hol már megnyugszik a bizonyítás
elvérzik az önmegvalósítás
kardjába dől a csak azért is
és a nagy kegyelmi állapot felmosolyog
szálló füstjei a fénytelenségnek
beszórják a tájat és nincs mód
a Fényt nem megosztani
menni kell a Fény útjain haladva
nem nézni magadba menni csak
Dombóvár, 2014. július 4. 17:48
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
A tett
Mert a tettek számítanak,
meg benned a lélek,
mi hajtásokat növeszt,
ha eljő az idő,
nem hang és nem lárma,
csak szív és tett,
mi a homályos létet élővé teszi.
Mert semmi más nem kell,
csak az őszinte tett,
gyökere a szeretet,
szára a hit,
levele a békesség,
virága a boldogság,
illata a Mindenség.
Mert senki más nem értheti,
csak aki megjárta,
aki értheti az utat,
mit mások nem jártak,
mit mások nem láttak,
mit mások kikerültek,
mit mások lerövidítettek.
Az úton levők csöndesen összenéznek,
szájukban kihűl a szó,
nyílik a Van,
nem tétován,
de sodrásban ömlik az Élet,
mert hol tett van,
ott van a Lélek!
Dombóvár, 2014. július 26. 13:54
Béres Sarolta
Lotte - dalainak egyike
Őszintén
Komoly fegyverem az értelem,
szívem szava gyöngy a lelkemen,
Mosolyom adatott Neked,
ha megbecsülöd arcodra teheted,
épp azért mert adom,
s mert adatott nekem e vagyon.
Szemem Lelkem sugárzása,
ha elbírod, jössz velem,
s akkor többször is neked adom,
hogy tükröződjön benned e vagyon,
szárítsa könnyeid, ha kell,
vagy legyen, mi égbe emel.
Kezem a béke hírnöke,
fegyvert nem ismert sohase,
tollal írom mi a vagyon,
a tett a vagyon,
ez kell nagyon,
mert az ember szükségben vagyon.
Játszadozom szavakkal,
ha ismersz mögé látsz,
van mit kikerülök,
szétfújom az út porát,
túljutok a lengőhídon,
nem játszom az ostobát!
Vannak, akik néznek engem,
s van, ki eljön énhozzám,
a nézésben nincs semmi érdem,
a tett számít csak kérem,
a tett, mely épít életet,
másoknak gyújt fényeket!
Én már ezt így tanultam,
énekem ez az újban,
a régiben ez volt szavam,
és mindig örök, határtalan.
Olyan sodrú, mint vízesés,
ha aláállsz, jön megmérettetés!
Dombóvár, 2014. július 26. 14:34
Béres Sarolta
Lotte - dalainak egyike
Hűség
Óriás lennék, óvni Téged.
Hited, ami el nem tévedt.
Pajzsod lennék a válladon.
Lábamra mérföldes csizmát vennék.
Hajamba fonnálak, úgy vinnélek.
Soha le nem ejtenélek.
Minden szóból napot fonnék.
Konyhát, szobát, ágyikót.
Tavat, rétet, házikót.
Békém lenne békességed.
Békességed békém lenne.
Benne lennék, és Te benne.
Szálló szavam körbefonna.
Felrepítene, megborzolna.
Tavad lenne, csönd a magja.
Ami soha el nem hagyna.
Dombóvár, 2014. december 18.
Béres Sarolta
Lotte - dalainak egyike
Határon túl
ha érezted már, hogy kövül össze
egy belső, félszeg álom,
akkor túljutottál azon a határon,
mit emel a valóság zordon szelleme
láthatatlan célod fele
terpeszkedő, ormótlan függöny,
semmilyen színű fátyol,
becsapós kirakó,
a semmi többé nem plakátol,
nyomott szövegű karikatúrái a ténynek,
nálad már nem egészek
éber patrónusod keze válladon,
itt már az álom az Élet,
valódi világgá lett,
benne te is éled
a csodát
csended hangokban rögzíti a muzsikát,
éteri, tiszta verszene,
karcolatlan kristály,
szavak durmoló üteme,
paloták kövének hangja
régmúltat idéz,
burkában béke,
belsejében szeretet,
te vagy az éke,
szárnyalva, élve,
életre térve
Dombóvár, 2015. január 27. 18 óra 32 perc
Béres Sarolta
Lotte-dalainak egyike
Szabad világ hírnöke
Emelj fel Istenem!
Hadd lássam csodavilágod szivárványszíneit!
Káromlások sivatagától ments meg,
távollá tedd az összeesküvések jármát,
őrizd szabadságomat!
Nem járok gonoszok tanácsán.
Lépéseimet Te vigyázod.
Szájam a Te beszédedet szólja.
Gazság ellen bátran teszek!
Szárnyaló lelkem a szabad világ hírnöke.
Bárgyú beszédek nem butíthatnak.
Gondolkodó hit vezet!
Vezérem Te vagy, pusztítson, ha kell
szavad általam szülve új szellemet,
bátor helytállást, szép jövőt!
Szikár akarat feszül bennem,
izmos, erős helytállás.
Visszatévedt nagy magyarok energiája
ereimben, Széchenyi, Mátyás, Kölcsey, Kossuth,
Esterházy hercegek, szeretett vezérek!
Itt nem a félem igazgat,
itt én igazgatom a világot,
rendezem kedvem és hitem szerint.
Siralomház szava messze tűnjön!
Áldott napfény, belső fényem, világíts!
Dombóvár, 2015. június 25-én, 9 óra 40 perckor az Esterházy Miklós suliban írtam.
Béres Sarolta
Lotte - dalainak egyike