Miért az Esterházy család?
Mert politikai érdemeik, katonai bravúrjaik mellett a művészetek és a kultúra támogatóit is tisztelheti bennük az utókor (Joseph Haydn zeneszerző, Fellner Jakab építész, Fraknó vára, nagyszombati templom, Fertődi kastély, Eger városközpontja (lásd: pályázat 1.p.).Ezek elévülhetetlen, nem vitatható hazafiúi és kultúrtörténeti érdemek!
Mert
Dombóvárhoz és környékéhez már sok idő óta kapcsolódnak:Gondoljunk csak Esterházy Pálra (1635-1713), aki 1691-ben megvásárolta Dombóvárt és környékét.
Mert ez a kapcsolódás Dombóvár és környéke számára számos építészeti és közéleti érték megszületését eredményezte! Dombóváron ilyen érték például:
A Korona Szálló épülete, mely városunk egyik nevezetessége, még düledező formában is (Esterházy Pál (1901-1989) 1939. évi adománya).
A mai Arany János téri Nagytemplom, mely 1759-ben épült fel, majd Esterházy Pál jóvoltából 1949-ben kibővült, három hajóssá vált.
A mai Aranysziget Szociális Otthon épülete, mely valamikor a hitbizomány kerületi igazgatósági központja volt (lásd: pályázat 2.p.).
Mert ez a család segítette a közoktatás ügyét is Dombóváron! S itt megérkeztünk(!):
Esterházy Miklóshoz (1869-1920), kinek telekadománya és anyagi támogatása 1913-ban lehetővé tette településünkön az első középiskola megnyitását.
Az Orsolyita Tanintézet 1915-ben – szintén Esterházy Miklós (1869-1920) adományaként- a hercegi házban nyithatta meg kapuit, s lett elemi és polgári leányiskolává. (Sorolhatnám még a teljesség igénye nélkül (lásd: pályázat 2.p.).
Mert Esterházy Miklós megérdemli, hiszen így emlékezik a „Tolnamegyei Ujság” 1920-ből:
Jelleme szorgalmas volt, nemes egyszerűség jellemezte, meleg szívű, kissé tartózkodó, de mindig jótékony és a nemzeti cél iránt érdeklődő úr volt, aki szerény fellépésével zavarba ejtette az embereket.
Roppantul érezte azt a felelősséget, mely nevéhez fűződő kötelességeket jelentette. Egy hazáját és embertársait szerető és megbecsülő nagyúr benső harmóniájával élte az életét (lásd: pályázat 3.p.).
Szociális érzékenységét mutatta az is, hogy a háború előtt saját jószántából felparcelláztatta földjeit egyes vidékek földéhes népei között.
Mert bár:
„Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, valóságos, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, magyar királyi főpohárnokmester, a magyar főrendiház örökös tagja, az MTA igazgatósági tagja, tartalékos huszárőrnagy, az Aranygyapjas rend lovagja”, ki 1917. évben a király koronázásán Szent István kardját tartotta a koronázási menetben. „A Vaskoronarend, a karddal ékesített Signum Laudis és a pápai Pius-rend nagykeresztjének tulajdonosa, herceg Esterházy Pál nádor (1843-1898) által alapított elsőszülöttségi hitbizomány tulajdonosa.
Ezzel együtt Ember, nem fuvalkodik fel! Vagyonából áldoz, támogatja a kultúra, a közművelődés ügyét, a település-fejlesztést is - a kor színvonalán- főúri családjának örökségéből.
Mert ezt mondta: „Őrültség semmit nem tenni, ha mindent nem is tehetünk.” Nem csupán mondta ezt, nem csupán elmélkedett, hanem tette is a dolgát, alkotott.
Már a szállóige sem rossz, hát még az életmű, a mentalitás!
Gazdag volt? – igen
Bűne ez? - nem
Adakozott? – igen
Segített? - igen
Tehette? – igen
Akarta ezt tenni? – igen
Iskolánk névadója legyen: Esterházy Miklós
Iskolánk neve pedig: Esterházy Miklós Szakközépiskola és Kollégium
Dombóvár, 2004. december 8.
Béres Sarolta (Esterházy-pályázat)