2004.
Pályázat az 516. Sz. Ipari Szakképző Intézet és Szakközépiskola nevének és logójának megváltoztatására
A következő javaslatokkal élek:
Iskolánk új nevére, mely legyen ezután:
Esterházy Szakképző Intézet és Szakközépiskola
Indokaim a következők:
Városunk Dombóvár büszkén emlékezhet múltjára is, mely bizony egy nagy nevű főúri család impozáns cselekedetei nélkül jóval szegényebb lenne. A magyarországi főnemesi családok közül ez az
Esterházy család.
„Az Esterházyak a leggazdagabb és leghatalmasabb főúri családjaink közé tartoztak a XVII. század óta. 1613-ban kapott a család bárói, 1626-ban grófi és 1687-ben hercegi rangot. Három és fél évszázad alatt az Esterházyak két ivadéka volt nádor, egy esztergomi érsek, négy püspök, négy töltött be miniszteri címet, négy nagykövetet adott a család, tizenhárom fia volt tábornok, húsz főispán” (Örökségünk őrei 1988. Dombóvár. 1.p.).
Politikai érdemeik és katonai bravúrjaik mellett az utókor a művészetek és a kultúra bőkezű pártolóit is tiszteli bennük. Művészeket foglalkoztattak magas tiszteletdíjjal, így például Joseph Haydn zeneszerzőt, s az építész Fellner Jakabot. Az Esterházyak nevéhez fűződnek a méltán híres építészeti alkotásaik, mint Fraknó vára, a nagyszombati templom, a barokk kor egyik legszebb magyarországi kastélya Fertődön, Eger gyönyörű városközpontja és a kismartoni kastély, amit Esterházy Pál (1635-1713) építtetett, aki Dombóvár környékét is megvásárolta 1691-ben 50000 Ft-ért. Ezzel a család szerepe városunk életében 1944-ig meghatározóvá vált (Takács Istvánné 2000: Arcok Dombóvárról. SZECSOX Nyomda. Dombóvár.).
A dombóvári uradalom nagyságát és földjének termékenységét tekintve igen előkelő helyet foglalt el a harminchárom Esterházy birtok közül, hiszen a második legnagyobb bevételt adta a családnak. Egyáltalán nem meglepő tehát az Esterházyak bőkezű építkezése ezen a tájékon. Mit is építtettek ők Dombóváron?
A mai Arany János téren álló nagytemplomot (1759), mely Esterházy Miklós („fényes Miklós”) kegyúr által adományozott anyagokból készült, a főoltár szintén az ő ajándéka volt, Kismartonban készült. E templom mérete a huszadik században már kicsinnyé vált, Esterházy Pál (1901-1989) adományaiból új templomot terveztek, mely ugyan nem épült fel, de a főúr által adott javakból a régi kibővülhetett, három hajóssá vált 1949-ben.
Az Esterházy család építtette a mai Aranysziget Szociális Otthon épületét is, ez valamikor a hitbizomány kerületi igazgatási központja volt. A templomtól északi irányban állt a hercegi ház, mely ma orvosi rendelő.
S nem feledkezhetünk el természetesen a Korona Szálló épületéről sem, mely városunk egyik nevezetessége még düledező formájában is. Az 1810-es években épült, eredetileg szállás- és étkezési hely volt a kerületi központba érkező gazdatisztek számára. Az Esterházyak az 1900-as években a településnek adták 1 korona jelképes bér fejében használatra. Ekkor lett belőle szálló, vendéglő. 1939-ben Esterházy Pál a községnek adta a Korona épületét.
S itt vannak az iskolák!
Esterházy Miklós Pál (1869-1920) telekadományának segítségével és anyagi támogatásával 1913-ban megnyílt településünkön az első középiskola, mely 1921-1922. tanévben az Esterházy család első jelentős személyéről kapta nevét, Esterházy Miklósról (1583-1645).
Az Orsolyita Tanintézet szintén a tizenkilencedik század végén a huszadik század elején munkálkodó Esterházy Miklós Pál (1869-1920) érdeme. 1915-ben az adományként kapott hercegi házban létrejön az elemi és polgári leányiskola.
A teljesség igénye nélkül még sorolhatnánk e nemes család tetteit, hisz a gondolatfutam nem teljes.
De hadd éljek a fent említett Esterházy Miklós (többek között iskolaalapító) szavával: „őrültség semmit nem tenni, ha mindent nem is tehetünk.”
(Örökségünk őrei 1988.)
E gondolatokkal zárva megerősítem javaslatomat, mely szerint az Esterházy család méltó arra, hogy Dombóvár, s iskolánk századunkban újra felelevenítse nevüket szűkebb és tágabb környezetében egyaránt, ezért javaslom az:
Esterházy Szakképző Intézet és Szakközépiskola
elnevezést. Gondolván itt közelebbről Esterházy Pálra (1635-1713) a dombóvári hitbizomány megalapítójára, s későbbi utódaira, Miklósra, és fiára, Pálra (1901-1989).
Ünnepeink pedig kötessenek a (többek között iskolaalapító) Esterházy Miklós Pál (1869. júl. 5. Bécs-1920. ápr.6. Eszterháza) nevéhez, ünnepeljük őt névnapján, s iskolánk híres Mikulás Kupája legyen ezentúl:
Esterházy Kupa! Legyen ünnep iskolánk minden diákjának, dolgozójának, városunknak!
Esterházy Miklós Pál érdemeit a fenti ismertetésen kívül növeli még jelleme: szorgalmas volt, nemes egyszerűség jellemezte, meleg szívű, kissé tartózkodó, de mindig jótékony, és a nemzeti cél iránt érdeklődő úr volt, aki szerény fellépésével zavarba ejtette az embereket. Szociális érzékenységét mutatta az is, hogy a háború előtt saját jószántából felparcelláztatta földjeit egyes vidékek földéhes népei között. Roppantul érezte azt a felelősséget, mely nevéhez fűződő kötelességeket jelentette. Egy hazáját és embertársait szerető és megbecsülő nagyúr benső harmóniájával élte az életét („Tolnamegyei Ujság” 1920.).
Tisztelet Neki!
Esterházy Miklós Pál Antal Mária(1869. júl. 5. Bécs-1920. ápr.6. Eszterháza):
„Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, valóságos, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, magyar királyi főpohárnokmester, a magyar főrendiház örökös tagja, az MTA igazgatósági tagja, tartalékos huszárőrnagy, az Aranygyapjas rend lovagja”, ki 1917. évben a király koronázásán Szent István kardját tartotta a koronázási menetben. „A Vaskoronarend, a karddal ékesített Signum Laudis és a pápai Pius-rend nagykeresztjének tulajdonosa, herceg Esterházy Pál nádor (1843-1898) által alapított elsőszülöttségi hitbizomány tulajdonosa.
Felesége Cziráki és Dénesfalvi gróf Cziráky Margit (Dénesfalva, Sopron vármegye 1874. aug. 11.- Fertőd, Sopron vármegye, 1910 aug. 18.) Császári és királyi palotahölgy és csillagkeresztes hölgy, az Erzsébet-rend tulajdonosa.” (Gudenus János József 1990: A magyarországi főnemesek XX. századi genealógiája. Natura. Budapest. 357.p.)
Második javaslatom Iskolánk új logójáról szól:
Két mezős, felső fele piros Esterházy felirattal (fekete). Középen felfele domboruló arany és sárga sáv, benne fekete felirattal Dombóvár neve; a középső arany vagy sárga sávot a címer alsó felében továbbvisszük szegélyként, ebbe kerül a Szakképző Intézet felirat szintén fekete betűkkel. A címer alsó fele, mely sárga vagy arany sávok által határolt kék színű, benne az Európai Unió csillagai közül hét, mely mintegy félkör szegélyezi a jobbra mellette álló dombóvári Víztorony képét, mely szürke árnyalatú lenne.
A piros-kék utal a dombóvári címerre; miként a arany vagy sárga is. Az Unió hét csillaga az EU-ra, nem tizenkettő, mert az nem használható tizenkettes formában a logónkon. Jelezni kívánom ezzel a külkapcsolatokra való érzékenységet, és az EU szellemiségét. (A hetes szám akár (!…) Magyarország megyékből összeállított hét területi egységét, régióját is jelképezheti, melyben remélhetőleg a Dél-dunántúli Régió is egy szépen ragyogó EU-s csillag lehet. Dombóvár ennek a régiónak van csaknem mértani középpontjában). Dombóvár és Iskolánk „közös szemében” feltárul a jövő (a logó kék mezejében). A Víztorony városunk emblémája már most is, a későbbiekben még inkább, s iskolánk kávézójának színterévé válhat. A színek rusztikussá, archaikussá, nemessé teszik a címeregészet. Nem javaslom a túlzsúfoltságot, ezért terveztem a logót így. Legyen patinánsan egyszerű, és nemesen szép.
A régi címert javasolom lecserélni, hiszen nemcsak a mozaikszó, de a bástyát körülvevő jelkép is iskolánk életében teljesen elveszítette jelentőségét (lásd: szakmák!), s az új névvel egyáltalán nem harmonizál.
Dombóvár, 2004. január 29.