Tisztelt Hölgyek, Urak! Kedves Barátaim! Fiatalok!
Önök, Ön, Te és én megérkeztünk a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar Nyárnyitó koncertjére, mert valami hasonló közös erő erre sarkallta a szívünk.
De fordítsunk a sorrenden együtt: mielőtt a zenében akarnánk a lelkünk megfüröszteni, először adjunk utat a Reménynek, a Bizakodásnak, a gondok-bajok feledésének, a szerény szemlélődésnek. Adjunk lehetőséget először a Bennünk megelevenedő szabadságnak, ami után folyton vágyakozunk. De hát mi a szabadság? A diákoknak a szünet, a családnak a nyaralás, a művésznek az alkotás.
George Bernard Shaw szerint: „A Szabadság felelősség, ez az oka, hogy a legtöbb ember retteg tőle.” Széchenyi István szerint szabadság: a másokért való létezés.
Én úgy remélem, hogy itt mi mindannyian szabadok vagyunk, vagy azok akarunk lenni. Nem felszabadulni jöttünk ide - ideig-óráig - a zene megtisztító erejét használva erre, hanem, jöttünk ünnepelni az Életet, azt a felelősséget, amit általa kaptunk mások hasznára is, mint ahogy a színpadon fellépő Ifjak, akik ma Nekünk mutatják meg együttmunkálkodásuk erejében szabadságukat. Tanulhatunk tőlük lendületet, szerénységet, kedvességet, hitet, akaratot, kitartást és hűséget. Nekik örülve ünnepeljük azokat a családokat is, akik Őket felnevelték, mert nélkülük nem gyönyörködhetnénk ma tehetségükben. S tanáraik, oktatóik szintén ott állnak a hátuk mögött, többen láthatatlanok most szemünk előtt, de ott vannak.
A Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar ünnepli a nyarat, ünnepli az életet, a lehetőségeket, a szabadságot. Megalakulásuk óta tetteik ezt bizonyítják. Városunk javát szolgálják, hisz az újévi, nyárnyitó koncertek, a Város Napja rendvény már elképzelhetetlen nélkülük. Előbbi kettőt kifejezetten nekik köszönhetjük. Öregbítik Dombóvár hírnevét megyehatáron kívül is. Remek kis társaság! Érzelmeket sem mellőzve kívánok Nekik sikerekben gazdag, békés, boldog életet, erőben, egészségben!
Tisztelt Hölgyek, Urak! Kedves Barátaim!
Mi már többségben meglett emberek vagyunk. Tudjuk, mi a szép, mi a csúf, mi az igaz, a hamis. Tudjuk, mikor sírhatunk, mikor nevethetünk. És tudjuk, mi az Élet! Hát fogjuk meg még jobban egymás kezét, hogy ne csak megnyissák nekünk a nyarat, hanem szépséggel a lelkünkben, tudjuk megélni az Életet. A Békesség pedig osztályrészünk legyen, és keressük azt, ami összeköt. A zene is ilyen, hadd diadalmaskodjék hát!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dombóvár, 2009. június 6.
Béres Sarolta
kulturális és civil tanácsnok