Kedves Barátaim!
„Lehet egy dal, vagy ritmus vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel…”
Nagy tisztelettel és még nagyobb szeretettel köszöntöm Önöket e mai délután, a Valahol Európában című musical ismerős soraival. Valóban, nekünk embereknek, szükségünk van a zenére. Életünk minden tevékenysége, még lélegzetünk is zene, egyfajta ritmus, mely összeköt másokkal, ugyanakkor meg is különböztet. Hát persze, hogy ezek után óhatatlanul is szeretjük a zenét! Mindenki azt a zenét keresi, ami a lelkében szól. Vannak közöttünk csendes szívűek, harcos újítók, nagyszerű szólisták, és a család zenészei. Ám bármennyire is fantasztikusak önmagukban, a teljességet csak együtt képviselhetik.
A zene a mindenség közvetítésére leginkább alkalmas művészet. Képes elmélyíteni az érzéseinket, kitisztítani elménket, feloldani szorongásainkat, örömmel átitatni lelkünket. Köszönet mindezekért a zene művelőinek!
Nagyszerű dolog az, ha egy kisváros elmondhatja magáról, hogy remek zenekarai, kórusai, táncosai vannak. A Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar egy ezek közül. 54 ifjú tehetség, hangszerek, dallamok. Egység a különbözőségben. Túl az első nagyszabású önálló koncerten. Mesteri karnaggyal az élen.
Leonard Bernstein, Ennio Morricone, George Gershwin ők azok a 20. századiak, akik számomra életművükkel nemcsak arról tudtak hitelesen nyilatkozni, hogy mit jelent a zene, ami a kozmikus szférákat is érinti, hanem arról is, hogy hogyan lehet egy zenekart teljes harmóniába vezetni. A harmónia, pedig az élet eszenciája, melynek a zene egy komponense.
Kedves Barátaim!
Mi már e koncert után nem vagyunk olyanok, mint annak előtte. Lelkünk megújult, erőnk felderült. Éreztük a zene hatalmát, egymást is összekötő erejét, fantasztikus misztériumát! Kívánom, hogy ezzel a csodával bírjunk erőt venni a mindennapok küzdelmeiben, és legyünk hiteles harcosai a mának! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dombóvár, 2008. június 7.
Béres Sarolta, kulturális és civil tanácsnok