Az ismeretlen mérnök

Kezem durva és eretlen,
hogy foghatnám fel az élet gyönyörét
madárnak, fűszálnak, s szíveknek kerestem
ismeretlen mérnökét

Megbékélten a távolba érkezek
a múlt szellőjére vissza- visszanézve
s hallgatok egy felsőbb éter tiszta éneket
a csendet, melyet ember tán sosem érthet meg

Elvarázsolt tájak haldokolnak szikrázva
álmaimban fuldoklik az elringatott nemzedék
mi történt a mérnöki precíz munkával
megtelt erőként hulló színes babonával

Szóba zárt tettek hullái közt vergődve
s erőtlen bálványok árnyékába rejtőzve
így keresni elszánt elhullajtott szerencséket
s azokból koszorút áldozni a titkos felejtésnek

Ha kiömlik a tenger eláraszt mindent
nem állhatja útját törvény se tábla
s eltűnik az elme céltalan ingoványa
menedéket miért adna e világ itt lent

A szívek ajtaja befelé nyílik
az igazság vágyon zörgeti kilincsét
szobáját bérbe vették arctalan alakok
süketek, némák, s vakok

Talán egy kicsit elpilledt a mérnök
végtelen vásznán mi centi nekem mérföld
rajta van minden mi van s mi lehet
tollának fogása vajon mily nagy teher

A vonalak s számok mögül
lenéz hozzánk s tanítgat
mint meggyógyult vak az égboltra nézve
úgy csodálom s kutatom félve

Ami távol van közel hozom
ami közel, letagadom
a semmibe bújva elalszom
miközben otthonom a mindenség (benne vagyok)

A lét kérgeit egyre mélyebbre rántva
feltűnnek a mérnök vonásai
vajon végül mit tapasztalok?
talán nem is vagyok, már nem is vagyok.

Életre kelt gondolatok

Pár száműzött gondolat pihen
egy papírlap hátán
mit megtámadott a por
akár egy furcsa járvány

Tétlenül tűrik ahogy a felejtés
leveli lassan betakarják
hisz kezüket a tehetetlenség
béklyói szaggatják

Amikor értetlen tekintetük
szolidan rám szegezik
kérdéseikre a választ
arcom vonásaiban keresik

Hisz elmém egy elrejtett
zugában keltek életre
s talán már sorsuk ekkor
meg lett pecsételve

Sárgás fehér börtönükbe
beletörődve, mozdulatlan állnak
mint bűnös rabok kik
az ítéletre várnak

Oly régóta figyelik már némán ahogy
útjára megy a nap, és álmodoznak,
hogy a vörös felhők felett majd
egy angyal nyelvén alszanak

Vagy az éjszaka hideg morajával
lesüllyednek a pokol fenekére
s az ördögök kezében elég ketrecük
és szabadok lesznek végre

Vagy egy halandó boldogságért
cserzett ajkán találják maguk
hol könnyben ázva ünneplik
megprófétált szabadulásuk

(S ha a levegőben szállva
egyszer feléd járnak
szíved leggyengébb
gyökereiben tápanyaggá válnak.)

Szavak

Nyelvünk elhullajtott szirmain túl a legszebb virágot kerestem
gonddal öntözött sűrű lombokon túl
köröket magába záró almás völgyekben
mígnem tiszta erők csendes táncterén megleltem

Futva rohanva vittem feléd de jaj! Ott felejtettem
talán e világ nem érdemelte meg
vagy csak a balga rossz sors engem kísért
s én lettem jónak árnyéka, kopott lidérc

az agyban a kovács még buzgón gyárt
bár a tartomány viharai tüzét kioltották
dacolva széllel faggyal a csendet terjeszkedni nem engedi tovább
hangokból szavakat gyárt hideg elmém főudvarán

Meddő szavak kertje vagyok
poros száraz utakon
vagy fényben ázott színpadon
cserélgetjük s egymás elé dobjuk mint olcsó kártyalapot

Szavak, szavak, szavak
néhai tisztes rangjukból alig maradt
felvillódzva lengedeznek az idő három ágán
s zsibbadt torkomból kirepülnek a nagyvilág ablakán

Páholyból előkelőn zárt ajtók mögül félve
csellengőn vagy idomtalan léptekkel
vágtatnak az álló végtelen térbe
s ott találják maguk egy nagyvásár olcsó ürességében.